HARMINCHÉT

Kirtan Loor meghajolt Ysanne Isard előtt.

- A Zsiványkommandó többé nem jelent fenyegetést.

Isard úgy bólintott, mintha nem is hallotta volna.

- De azért még nem haltak meg.

- Nem mintha nem próbálták volna meg - Loor igyekezett palástolni az elégedetlenségét. Csak arra kapott parancsot, hogy a Zsiványkommandót megakadályozza abban, amire készültek. Megölni őket, az más. Küldhetett volna egy egész TIE-különítményt a Palar gyárhoz, de akkor „túlöléssel” vádolták volna meg. - Sajnálatos, hogy elszöktek, de a mieink elveszítették a fegyvereiket és tehetetlenekké váltak.

Isard felvonta a szemöldökét.

- Aligha hiszem, hogy a tények alátámasztanák ezt az állítását.

Isard pillantásától végigfutott a hideg Loor hátán, de azért bátran felemelte a fejét.

- Egyet értek, igazgató asszony, hogy a Fejvadász felbukkanása váratlan esemény volt, de szerintem ennek nem kellene túl nagy jelentőséget tulajdonítani. Szerintem bérgyilkosokkal tudunk végezni velük. Ha megvolt a hátterük egy ilyen menekülés megszervezéséhez, akkor nem ilyen gyenge akciót hajtottak volna végre, mint amilyet a Palar gyárban produkáltak.

- Gyenge? - Isard járkálni kezdett az irodájában. - Szerintem igen elmés terv volt.

- Az igaz. Az elemzések szerint olyan programokat vittek be a memóriaegységeinkbe, aminek segítségével megnyílik az út a Lázadók programozói számára. Ez lehetővé teszi a számukra, hogy kikapcsolják a pajzsot, de vajon meddig? Mind a vezérlőprogram, mind a generátorok meghibásodása esetén a biztonsági rendszer egy órán belül helyreállítják a pajzsot.

- Feltéve, ha csak a pajzs a céljuk. Maga szerint a tervük vagy egyszerű és brutális, vagy kifinomult és elegáns - Isard megrázta a fejét. - Lehet, hogy csak az első akciójuk ilyen jól megtervezett, azután pedig teljes erővel lecsapnak magára a központi komputerre.

- Ezt sem hagytam figyelmen kívül, igazgató asszony, de nem hiszem, hogy komolyan gondolja, amit mond - gyorsan feltartotta a kezét, hogy elejét vegye a kitömi készülő viharnak. - a központi komputer megrongálása a Császári Központ valamennyi rendszerét tönkretenné. A biztonsági berendezéseket, az energiaellátást, a vízellátást, a közlekedést. Ez ugyan az előnyükre válna, de a lakosságot mindenképpen ellenük fordítaná. Ön a tervét, hogy kimeríti a bactakészletüket, az önzetlenségükre alapozta, tehát nem hiszi róluk, hogy kegyetlenek is lehetnek.

Isard szemében alábbhagyott a tűz. Bólintott, sőt még el is mosolyodott.

- Meglep az éleslátása, Loor ügynök. Ezt eddig nem vettem észre, mert egyes dolgokat nem volt képes átlátni.

Loor gyomra összeszorult.

- Ezt hogy érti, igazgató asszony?

- Azt hitte, a saját szakállára foglalkoztathatja Zekka Thyne-t, és én nem fogom megtudni?

- Ezt nem így gondolom, igazgató asszony. Zekka jelentéktelen figura, nem akartam önt a részletekkel untatni.

- Hazudik. Hasznát látta, mert információkat szerzett, de magának első sorban azért kellett, hogy megölje Corran Hornt - a magas nő kezével szögletes állát simogatta. - Mintha Thyne elfeledkezett volna arról, hogy szeretnék találkozni ezzel a Corran Hornnal. Kíváncsi volnék, maga miért fél tőle annyira.

- Azért, mert könyörtelen. Gyűlöl engem, mert szabadon engedtem a fejvadászt, aki megölte az apját. Noha ez nem bűn, ezt sosem fogja megbocsátani nekem. Ha gyilkos természete volna, már nem élnék. Most pedig, hogy a Lázadókhoz szegődött, a megölésem nem számítana gyilkosságnak - Loor összevonta a szemöldökét. - Aki Corran Hornnal játszik, a tűzzel játszik.

- Én Jégszív vagyok, nem égek meg.

- Igen, igazgató asszony.

Isard egy percig szótlanul nézte Loort, azután lassan azt mondta:

- Furcsa helyzetbe kerültem maga miatt, Kirtan Loor. A vezetése alatt álló Krytos-projekt nem az elképzeléseim szerint halad. Ugyanakkor látom, hogy valamitől fél, s hogy ez előbb-utóbb a végzetét okozhatja.

Loornak valóban félelem mardosta a szívét, de a legnagyobb meglepetésére eleddig ezt nem tartotta végzetesnek. Rádöbbent, hogy egész életében a félelem volt az, ami életben tartotta, és aminek segítségével megküzdött ellenfeleivel. Először, amikor a császár szolgálatába lépett attól félt, hogy csalódást okoz a szüleinek. A tévedéstől való félelem hajtotta előre. A szégyentől való félelem hajtotta, hogy leszámoljon Corran Hornnal? És a haláltól való félelem szabta meg a cselekedeteit, amióta Horn kilépett a CorSecből.

Rádöbbent, hogy oly régóta él félelemben, hogy már teljesen hozzászokott. És mintha valamilyen drog volna, egyre többre volt szüksége belőle. Az utóbbi években pedig a félelem legmagasabb fokán élt részben Corran Horn, részben Ysanne Isard miatt. Isard fenyegetései nem engedték, hogy hibázzon, márpedig ennek a lehetősége egyre inkább társává szegődött. A ránehezedő nyomás azonban nem roppantotta össze, és nemcsak hogy túlélte, de meg is erősödött tőle.

Isard lassan bólintott.

- Ez a világ hamarosan az idegen fajok pestisfészke és temetője lesz. Arra számítok, hogy hamarosan nyüzsögni fognak itt a Lázadók... vagy Zsinj emberei. Ezért, és más okokból a Lusankyára költözöm. Ott vetettem el a Lázadók teljes megsemmisítésének a magvait, és a palántát gondozni kell.

A Császári Központ forrongani fog. Bár elégedett vagyok, amikor más kezére játszom a világot, nem akarom, hogy jól érezzék magukat itt. Ezért elhatároztam, hogy hátrahagyok egy ütőképes Különleges Hírszerző Operatív Kommandót, egy amolyan terrorista sejtet. Még nem döntöttem el, hogy melyik pókot ültetem a háló közepére, de az a megérzésem, hogy maga kitűnően megfelelne a feladatra. A hozzáállása, a megszállottsága arról árulkodik, hogy képes volna a nevemben, függetlenül cselekedni.

Egyik énje, a számító, a rideg és a félelemmel teli énje, üvöltve követelte, hogy utasítsa vissza az ajánlatot. Ha Isardnak igaza van, és a Lázadók nemsokára hemzsegni fognak a bolygón, akkor nincs semmi keresnivalója itt. Sokkal jobb volna Isarddal a Lusankyára menni, és nap mint nap rettegni attól, hogy a nő saját kezűleg öli meg, mint itt maradni, és az árnyékban élni le az életét.

A másik énjének viszont tökéletesen megfelelt a pozíció. Folyamatos félelemben élhetne. Nem volna biztos menedéke, sem egy biztos rév, ahol megbújhatna. Ugyanakkor a saját végzetét is szabadon alakíthatná

- eldönthetné, hogy élni akar-e, vagy meghalni. Ez a lehetőség megrémítette, de ugyanakkor fel is villanyozta. Corran is elhagyta a CorSec biztos menedékét, és lám, azóta milyen sokra vitte. Most neki is lehetősége nyílna arra, hogy a saját lábára álljon.

Teljes magasságában felegyenesedett.

- Hajói értem, a Császári Központ nagymoffjává akar kinevezni?

- A Palpatine Ellenlázadási Front vezetője lenne. Az lenne a dolga, hogy zaklassa a Lázadókat, ahogyan ők teszik velünk galaxis szerte. Ha sikerrel jár, később az egész galaxisban terjeszkedhet. Azt akarom, hogy magára koncentráljanak, és ne legyen idejük távolabbra tekinteni. Most lefoglaljuk őket azzal, hogy a kezükre játsszuk a bolygót, de utána el is vakítjuk őket azzal, hogy magára tereljük a figyelmüket. Így nem veszik észre a csapdát, amit állítok nekik.

Isard hűvösen elmosolyodott.

- Most egységesek, de csak mert közös ellenségük van. De a Krytos vírus, amit nekik kotyvasztottunk, meg a PEF, élén magával, majd megosztja az erőiket. És ha a Lázadók Szövetsége megoszlik, már gyerekjáték lesz megsemmisíteni őket.

Loor megvakarta az állát.

- És ha sikerrel járok, mi lesz a jutalmam?

- Ha maga sikerrel jár, azt annak köszönheti, hogy olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amikkel csak kevesen - Isard mosolya egyre szélesebbé vált, s bár Loor érezte, hogy boldogan ráijesztene, ezért a mosolyért mégis hálás volt neki. - Akkor, Kirtan Loor, maga olyan helyzetbe kerül, hogy megmondhatja nekem, mit kíván, és ki is erőszakolhatja, ha olyan ostoba leszek, hogy visszautasítom.

Ez azt jelenti, hogy menet közben eltesz láb alól, de hát ez várható is volt. Loor bólintott.

- Megértettem az ajánlatát, és mindent, ami velejár.

-És?

- És elfogadom.

- Kitűnő. Már ki is küldtem két csillagrombolót meg néhány felszíni TIE-egységet, mintegy felkészülve az ellenfeleink megérkezése után várható tömeges kivándorlásra. Addigra én már nem leszek itt - Isard a kezét dörzsölgette. - Mostantól a maga vállán nyugszik a teher, a Császári Központ, a Birodalmi Szíve iránti felelősség. Gazdálkodjon az erejével okosan, és akkor Palpatine birodalma megint fényes csillagként fog ragyogni az égen.